Frissítettem a történetet, igyekeztem kijavítani a helyesírási hibákat is. A Merengőn már kétszer visszadobták, így hát többször azt hiszem, nem próbálkozom.

Örökké a szívemben éltek, békességben

"- Ennyi év után is?
- Örökké - felelte Piton."

A harc véget ért, Voldemort elbukott. Követői meghaltak, vagy elmenekültek az aurorok elől.
Harry eltökélten haladt a Tiltott Rengeteg felé. Tudta, nem fogja ott már senki sem bántani, hisz minden állatot ráuszították a Roxfortra, utána minden bizonnyal elmenekültek. Amerre haladt, még látott egy-két halottat, de többségüket már elvitték rokonaik, barátaik. A Rengeteg szélénél egy kicsit megtorpant, de mégis elindult azon az útvonalon, melyen korábban szüleivel, Lupinnal és Siriussal ment Voldemort elé.
Közben elérte a tisztást, mely korábban Aragog tanyája volt. Most már csak a pókhálók tanúskodnak a hely egykori uráról, valamint néhány lánc és köpeny maradt itt a halálfalók után.
Akaratlanul is előtörtek benne az emlékek…

„A tisztáson (...) egy pisszenés se hallatszott.(...)
- Úgy tűnik… tévedtem.
- Nem tévedtél.
Harry minden erejét összeszedte, s olyan hangosan szólalt meg, amilyen hangosan csak tudott: nem akarta, hogy hangja elárulja félelmét. A Feltámadás Köve kicsúszott zsibbadt ujjai közül, s mikor elindult, hogy a tűz fénykörébe lépjen, a szeme sarkából látta, hogy szülei, Sirius és Lupin semmivé válnak"

Harry elindult arrafelé, amerre sejtette a követ. Nagyot dobbant a szíve, amikor valami megcsillant a nyirkos fűben. Leguggolt, kezébe vette a követ, majd magabiztosan megforgatta háromszor. Előlépett a semmiből három alak. Szülei arcán ugyanaz a szeret és mosolygás volt, mint mikor utoljára látta őket. A harmadik alak zavartan nézett körül, és fekete talárját gyűrögette.
- Anya, apa! - Harry a szüleihez lépett, de először csak apjához szólt. - Szeretnék egy szívességet kérni tőletek. – Piton felé intett, aki erre bizonytalanul Lily mellé lépett. – Halálotok után, bár én soha nem tudtam róla, ő volt a második apám. Egy kezemen nem tudnám megszámolni, hányszor védett már meg életemben, bár kölcsönösen utáltuk egymást. Elsőben a kividdicsmeccsen Mógus bűbáját próbálta hatástalanítani, harmadikban a vérfarkassá változott Lupintól próbált megvédeni mindhármunkat, és a 17. szülinapom előtt, mikor kimenekítettek addigi otthonomból, egy ál-Harryt próbált megmenteni.
- Azért hívtalak tehát ide benneteket, mert szeretném, ha kibékülnétek egymással. Nem szeretnék abban a tudatban élni tovább, hogy a szüleim utálták azt, aki, egészen születésem óta haláláig védelmezett.
James Perselushoz lépett, és egy zavart „Köszönöm” kíséretében kezet fogott egykori ellenségével.
- Most anya, téged kérlek meg békülj ki valamikori barátoddal, látod, egész életében szeretett téged, és miattad, a te szemed miatt még „James Potter fiát” is védelmezte.
Lily odalépett Perselushoz és átölelte. Szemében könny csillogott.
- Köszönöm, hogy vigyáztál a fiamra, Per!
Piton arca megenyhült és viszonozta a nő ölelését. Mikor szétváltak, Lily odalépett a fiához.
- Harry! Köszönöm a lehetőséget, amit adtál nekünk. Légy jó, és sok szeretetben neveld majd a gyermekeidet!
- Annyi szeretetet fognak kapni tőlem, amennyit te adtál nekem.
Lily meghatódva homlokon csókolta fiát, majd a két férfi közé lépve elindultak. Harry még pár pillanatig nézte a távolodó alakokat, majd mind a hárman beléptek az örökkévalóságba…